Olyan ember volt, akinek lelkét választott olvasmányok, a vérébe, az álmaiba átmenő irodalmi életforma és a befelé terebélyesedő szenvedések megfinomították, megtisztították az ember-állat pusztító ösztöneitől. Szelíd volt Mikes, béketűrő, „barátságos”, finom franciás mosolya nem takart rosszindulatot, csak megbocsátó megértését az emberi gyengéknek. Abból a legrokonszenvesebb emberfajtából való volt, mely a nagy Erasmussal jelenik meg a lélek történetében. (…) Levelei a lélektörténet új fejezetét kezdik a magyar irodalomban: a zordonan vallásos és izzóan heroikus lelkek után ő vezeti be a humánum korát, mely Kazinczyban, Kölcseyben, Vörösmartyban a magyar irodalom legbüszkeségesebb korszakát fogja jelenteni. Balassa és Zrínyi művészi, kulturális nagyszerűsége után Mikes tette a civilizáció diadala. (Szerb Antal)