2010. május 22-én este Mourinho vezetésével az Inter története során harmadszor ülhetett fel Európa trónjára, megnyerte a Bajnokok Ligáját. Az oly régóta áhított kupát elsőként természetesen a Kapitány, Javier Zanetti emelhette a magasba. Zanetti 1995-ben fiatalon és ismeretlenül került Moratti klubjához, ám azóta számtalan csatában vezethette társait, neve pedig egybeforrt a kék-fekete színekkel. Miközben a mai labdarúgás leginkább a gyökértelen sztárokról szól, benne az egyik utolsó klubikont tisztelhetjük. Csapattársak, edzők, szurkolók és ellenfelek egyaránt csodálják elszántságát, kitartását és technikai tudását. Még ma is ugyanazzal a lelkesedéssel fut ki a gyepre hétről-hétre, mint húsz évvel ezelőtt, felszántja a középpályát, elhúz az ellenfelek mellett, és fáradhatatlanul rója a kilométereket a jobbszélen. Nem véletlenül Traktor a beceneve.

Zanetti azonban nemcsak a pályán példakép: létrehozta a Pupi Alapítványt, amely egy Buenos Aires-i negyed szegény sorsú gyermekeit hivatott támogatni. Ő is ebben a negyedben nőtt fel, itt dolgozott apja mellett kőművessegédként, vagy éppen tejet szállított hajnalok hajnalán. Ki hitte volna akkor, hogy sok-sok évvel később, azon a varázslatos estén a Santiago Bernabeu Stadionban, örömittasan a fejébe húzhatja majd a Bajnokok Ligája serlegét. A kimért, mindig nyugodt és tisztelettudó Kapitány, akit pályán a hangos szavak soha nem jellemeztek, önfeledten ünnepelte a sikert, amit azoknak az értékeknek köszönhet, melyekben töretlenül hitt egész életében: munka, erőfeszítés, család.

Könyvesbolt felszámolásból hátramaradt polckopott kiadvány.