Az ókori Róma elit testőrségét, a Praetorianus Gárdát még Augustus hozta létre Kr. e. 27 körül a saját és a családja védelmére. Az idő előrehaladtával a praetorianusok egyszerű védelmezőkből komoly politikai tényezővé nőtték ki magukat: császárokat emeltek trónra, vagy éppen taszítottak le onnan - utóbbiak közül talán Caligula és Nero a legismertebbek. A római államélet középpontjába került praetorianusok története, belső struktúrája, szervezeti ethosza, csoportdinamikája nemcsak önmagában érdekes (az ókori Róma történetének nagy és izgalmas szelete ez), hanem szerepük révén az előképei minden későbbi hasonló szerveződésnek, amikor az „őrzők” a helyzetükből adódóan valós hatalomra tesznek szert, és a hatalom formális birtokosainak is számolniuk kell ezzel - még ha többé talán nem is fajultak el a dolgok ennyire, mint Rómában.

A könyv részletesen bemutatja a praetorianus gárda belső struktúráját, működését és szerepét, a praetorianus szimbolikát (a Tiberius császárra utaló skorpió volt az egyik jelképük) és mindezek változását a több mint háromszáz éves történetük során, amely végére Nagy Konstantin császár tett pontot Kr. u. 312-ben, amikor is feloszlatta a gárdát.

A praetorianusok mellett értelemszerűen a könyv főszereplői a római császárok is, akik egyszerre voltak parancsolói és túszai is a praetorianusoknak. A könyv a mának is szólóan tanulságos és egyben részletes bepillantást kínál a római főhatalomért folytatott hatalmi harcokba, a római történelem legizgalmasabb epizódjaiba, tulajdonképpen egy újszerű szempontból megírt, a lehetséges összes forrásra támaszkodó, a főhatalom birtokosainak emberi döntéseire fókuszáló, izgalmas Róma-történetet tart a kezében az olvasó.