Ma már nem igényel különösebb bizonyítást, hogy a második világháború 1944-1945. évi magyarországi harcai elválaszthatatlan részét képezték a német-szovjet arcvonalon folyó, és a háború végső kimenetele szempontjából is döntő jelentőségű küzdelemnek. Ezen belül a Tiszántúlon tomboló, 1944. októberi ütközetek (szovjet szóhasználatban a „debreceni támadó hadművelet”) története különösen érdekes. Ebben a hadműveletben ugyanis a harcoló felek a döntés kierőszakolása érdekében főként páncélosokkal felszerelt alakulatokat vetettek be. A sokáig pontatlanul „debreceninek” nevezett alföldi páncéloscsata meglehetősen összetett és helyenként nehezen követhető manőverek sorozatából állt. Ám éppen ez az állandóan változó, sokszor a résztvevők számára is váratlan fordulatokat tartogató mozgóharc teszi olyan egyedivé és izgalmassá a tiszántúli összecsapásokat.

Az 1944. októberi harcokat feldolgozó Az alföldi páncéloscsata első kiadása több mint 13 éve jelent meg. A jelenlegi kötet ennek jelentősen kibővített és átdolgozott kiadása. A téma ismételt feldolgozását az elmúlt évtizedben is tovább folytatódó kutatás és az ennek keretében fellelt újabb jelentős mennyiségű - főként elsődleges, azaz korabeli - forrásanyag indokolta. Különösen fontos ebben a vonatkozásban, hogy csak pár éve váltak nagyobb számban kutathatóvá az oroszországi levéltárakban őrzött anyagok. Az új forrásokból számtalan, eddig ismeretlen tény állapítható meg az egyes alakulatok harcértékével, részletes harctevékenységével, eredményeivel és veszteségeivel kapcsolatosan, amelyek a harcokról alkotott összképünket is módosítják.