A két főszereplőt fölösleges bemutatni. Vámos Miklós író, ifjú korában gitáros-dalszerző, aztán jó ideig csak író. Bornai Tibor billentyűs-dalszerző, a KFT zenekar alapítótagja. Nekik sem kellett bemutatkozniuk egymásnak, mert hosszú ideje barátok. A formációt azonban be kell mutatni. Hiszen nekik is új. A helyzet is új, nevezetesen, hogy ketten, egy szobában, levezetésképpen, puszta kedvtelésből zenéljenek, majd ezt egy váratlan mozdulattal mégis közönség elé vigyék, a közönségnek pedig pláne új. Nem szokták meg, hogy Vámos gitározik és énekel, Bornai pedig nem a billentyűk mögött ül, hanem gitárral a kezében, egy pódiumon. A heti rendszeres Római parti szobazenéből összeállt egy koncertműsornyi szám. Evidens volt: ezt be kell mutatni. Ezen az albumon pedig evidensen egy élő előadás szólal meg, azaz több élő előadás zanzája, legjobb pillanatai. Az író és a zenész nem szerepet játszanak itt, hanem egyszerűen csak a dalaikat. Suttogó, mellékes dalokat, vagy éppen kétszólamú, kiérlelt kompozíciókat. A múltból, mint amilyen az Antal gazda 1967-ből, Vámos előző életéből, vagy a Zenga zének Koncz Zsuzsától, amelyet Vámos könyvének ihletésére Bornai írt. Illetve a féljelenből, mint amilyen a Kisgyerekes apák/anyák indulója, vagy a Blaha Lujza tér, vagy egyenesen az aktualitásból, mint az Évértékelő beszéd. A végére még egy fura Schumann-parafrázis is belefér, a barátságról. És akkor itt helyben vagyunk: fanyar közérzeti dalok ezek, amelyek olykor vázlatosak, olykor részletgazdagok, de mindig felismerhetően erről a helyről beszélnek, ahol a két főszereplő él és ahol a hallgatók is élnek.

1. Behívás
2. Itt a nyár
3. Antal gazda
4. Zenga zének
5. Lelassult Blues
6. Aki csak pisilni ment a cukrászdába
7. Spanyol Románc
8. Kórházi dal
9. Kisgyerekes apák/anyák indulója
10. Levél az utókornak
11. Táncházi kesergő, avagy Jaj, de nehéz
12. Blaha Lujza tér
13. Évértékelő beszéd
14. Darabka a barátságról