Ez a verseskönyv a virágok imáiról Istenre kívánja irányítani figyelmünket.

"Milyen gyakran haladunk el érzéketlenül csodálatos szépségű virágok mellett! Néha még a legszebb virágoskert látványa is alig érinti meg lelkünket. Pedig micsoda pompával, ragyogással, álomszerű szépséggel ajándékozta meg Isten a virágokat! Ez a verseskönyv a virágok imáiról Istenre kívánja irányítani figyelmünket, Akinek gondja volt arra is, hogy ne csupán szürke egyhangúsággal vegyen körül bennünket, Aki nemcsak kenyeret bizosított az embernek, hanem megteremtete a búzavirágot, a pipacsot, búfelejtőnek a pásztortáskát, a sok szenny és romlottság mellé kivirágoztatta a liliomot... A szebbnél szebb virágokat csodálva, megrendülten kérdezzük: Uram, ha ilyen gazdagon felruháztad a virágokat, melyek nincsenek tudatában ragyogásuknak, mennyivel bőkezűbb voltál irántunk, amikor a kegyelmek gazdag színváltozataival halmoztál el bennünket!"