Őrület, milyen gyorsan tér vissza a zsongás akkor is, ha az ember már ilyen hosszú ideje józan.

Whiskey csak állt ott, a küszöbömön, pont, mint egy évvel korábban. Csakhogy ezúttal nem esett az eső, nem volt düh, sem esküvői meghívó, csak mi ketten.

Egyedül volt. A régi barát, a könnyed mosoly, a torz vigasz, ragyogóan szervírozva.

Egyedül voltam. Az alkoholista, aki úgy csinál, mintha nem akarná megkóstolni, mégis túl hamar ráébred, hogy attól, hogy hónapok óta tiszta, még nem vágyik rá kevésbé.

De nem szabad innen kezdenem.

Nem, ahhoz, hogy ezt a történetet jól meséljem el, vissza kell mennünk.

Vissza, az elejére.

Vissza, a legeslegelső csepphez.

Ez az én szerelmes levelem Whiskey-hez. Csak remélni tudom, hogy elolvassa.