Nem először teszek kísérletet a létezett szocializmus mint „leghosszabb közelmúltunk" tudományos igényű megközelítésére. Mostani vállalkozásom közvetlen motivációja az Eszmélet című folyóiratban a témáról örvendetes módon megindult diskurzushoz kötődik; Szigeti Péter gondolatgazdag vitaindító tanulmánya késztetett arra, hogy újfent végiggondoljam és csokorba szedjem a tizennégy éve felbomlott rendszerről megfogalmazható téziseimet. Az ebből született (már napvilágot látott) válaszcikk elkészítése közben egyre határozottabban éreztem, hogy gondolataimat egy nagyobb terjedelmű írásban bővebben, árnyaltabban és sokoldalúbban is ki kell fejtenem. Ennek a vállalkozásnak az eredményét tartja most kezében az olvasó. Munkám egyszerre volt könnyű és nehéz, hiszen alapvető szocializációm a létezett szocializmus rendszerében ment végbe, és eddigi életem nagyobbik része is ehhez a történelmi korszakhoz kötődik. Sok szép emléket őrzök, de két igen megrázó és meghatározó élmény is ért: kommunista édesapámat az 1960- as évek elején koncepciós vádak alapján a szemem láttára hurcolták el, majd a demokratikus ellenzék melletti nyílt kiállásom következtében az 1980-as évek elején magam is szembekerültem a hatalom megtorló gépezetével.

Könyvesbolt felszámolásból hátramaradt polckopott kiadvány.