„Mindenkinek van a szemében egy szám, de gondolom, én vagyok az egyetlen, aki ezt látja is. Amúgy, én se csak úgy egyszerűen látom őket, persze, de valahogy mégis ott vannak. A levegőben. Vagyis inkább úgy belülről jelennek meg nekem. Érzem ezeket a számokat; valahol a szemem mögött érzem meg őket. De azért ott vannak, tényleg. Nem lényeg, ha nem hiszel nekem, attól még léteznek. És tudom is, mit mutatnak. Akkor értettem meg, amikor az anyám elment.”

Jem tizenöt éves, londoni lány, zűrös kamasz. Mióta az anyja kábítószer-túladagolásban meghalt, egyik nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Tisztában van vele, hogy semmi sem tart örökké, sőt, egészen pontosan tudja, meddig tart ez az egész. Nem létesít kapcsolatot az emberekkel, próbál nem a szemükbe nézni, és őrzi a titkot már tizenöt éve.

London egyik külvárosi negyedében szegődik mellé Spider, a nyurga és izgága srác, aki megpróbál a társa lenni. De el lehet-e mondani valakinek végre a számok és a halál titkát? Mi történne, ha mindannyian előre ismernénk halálunk időpontját?

Rachel Ward egy lebilincselően izgalmas és megkapóan személyes hangvételű regény lapjain fogalmaz meg igazán fontos kérdéseket életről, halálról, sorsról, szerelemről, előítéletekről, különleges képességekről. Olyan területre érkezünk, ahol el kell hagynunk a hagyományos gondolkodás szilárd talaját, és szembe kell néznünk a nagy kérdésekkel, akkor is, ha tudjuk, a szemünkben ott vannak a számok.