A tatai Tatu 18 még 2001-ben alakult pár középiskolás srác közreműködésével, azóta viszont eltelt hét év, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, felnőttek ezek a srácok is. Anno még egy demoval hívták fel magukra a figyelmet Ombódi Kareszék, ami akkoriban ezzel a műfajjal nem számított nagy durranásnak, hiszen az Alvin és a Mókusok, Fürgerókalábak és az egyéb hasonló bandák hullámait meglovagolva könnyebb volt megismertetni magukat a közönséggel. Azóta viszont eléggé átrajzolódott a hazai zenei élet, Alvin és társai helyett ma már Anti Fitness Clubok jelentik a tinik mindennapi betevőjét.
Viszont a Tatu sem kimondottan az, ami régen volt, bizonyos szempontból sokkal érettebb lett a formáció! Pár éves kihagyás után már egy komolyabb kiadónál (Edge), komoly stúdióban (Audioplanet - Jaya Hari Das) rögzített anyaggal tértek vissza, és a fejlődés tényét nem lehet elvitatni tőlük!
Az L, mint Láv-on tizenegy dal kapott helyet, melyek között a melodikus punk korszak legjobb pillanatait idéző dalok vannak. Tartogat egyébként néhány meglepetést is a korong! A Talán holnap-ban igazán változatosra sikeredett a dallamvilág, még egy metalosabb rész is be-befigyel. A záró Ahh jaa-ban pedig egy kis ízelítőt kapunk a német pornófilmek világából. Továbbá azt is érdemes megemlíteni, hogy egyáltalán nem hiányzik a korábban alkalmazott fúvós kíséret, pláne, hogy a ska a tagok bevallása szerint sem esett a banda fő irányvonalába. Az L, mint Láv tisztességes lemez lett és azoknak ajánlott leginkább, akik szeretik a fentebb már említett hazai melodic punk bandákat és esetleg a a deja vu érzés sem zavarja őket túlságosan.

Makovics Ákos - dob
Ombódi Károly - basszusgitár, ének
Mester Balázs - ének, gitár

1. Liszinek (Bónusztrekk)
2. Naon emo vok
3. Oly szép
4. Aki elgáncsol
5. Köszönöm
6. 17
7. Kell egy lány
8. Talán holnap
9. Tinédzser
10. Ilyen az életünk
11. Ahh jaa