Musicalt magyar színpadra átültetni kétszeresen veszélyes vállalkozás. Először is a szövegnek kell természetesen simulni a dallamokhoz, mintha eleve ékes-szép nyelvünkön születtek volna a sorok, másodszor pedig a melódiáknak nem szabad teljesen idegennek hangzani. Az egyik dal, nevezetesen a „Magyarok nélkül” kifejezetten erre játszik rá, hiszen azt minden országban, ahol a darab előadásra kerül, az ottani kultúrához, az ottani elvárásokhoz kell igazítani.
A dal valóban komoly feladat elé állította mind a rendezőt, mind Bárány Ferencet, a fordítót, aki végül azzal a huszárvágással oldotta meg a problémát, hogy teljesen elvetette az eredeti szöveget, és nulláról kezdve újraírta azt, s csupán az egész művet átható, humoros szellemiséget tartotta meg.
No meg - bár ez nem az ő, hanem Kocsák Tibor reszortja volt - a zenét, ami mégiscsak nélkülözhetetlen eleme a szóban forgó résznek, s legfeljebb apróbb igazítások tették magyarosabbá, aktuálisabbá a dallamokat.
„A szóban forgó dal”, amely nem csupán előadói bravúr, az önirónia kifejezésének, úgymond, magasiskolája, hanem azt is jól mutatja, mennyire jártas a fordító magában a zenében.
A hangnemi utalások, a finom kiszólások, a színház, a musicalek hagyományainak kifigurázása jellegzetesen Monty Pythonos elemek, közben pedig a magyar, s különösképp a pesti kultúrának ugyanúgy meghatározó vonásai lehetnek. Mindezt sikerült tökéletesen átadni, adaptálva is megvalósítani.
Az album legfőbb érdeme mégis az, hogy a Gyalog galopp történetét átzenésítő darab a látványelemek nélkül - melyek, a Madách színre vitelében nem kicsit látványosak -, pusztán a zenének, a szövegnek és a többségében még csak nem is musicalre szakosodott színészek kiváló teljesítményének köszönhetően, önmagában is rendkívül szórakoztató.
Még azoknak sem nehéz maguk elé képzelni az eseményeket, akiknek esetleg nem nyílt alkalmuk megtekinteni az előadást.
Így aztán szinte bárkinek érdemes meghallgatni az albumot, legyen szó megrögzött Monty Python rajongóról, a musicaleket kedvelő színházba járóról, vagy egyszerűen a humor megszállottjáról.
Valamit mindenki kap a felvételektől: nosztalgiát, felhőtlen perceket, vagy kacagtató pillanatokat - végtére is mindegy mit, a lényeg, hogy végre felszabadultan élvezni lehessen valamit.

Előadók:
Szerednyey Béla - Arthur király
Polyák Lilla - a Tó Úrnője
Nagy Sándor - Sir Galahad, Dennis, Herbert herceg apja
Hajdu István - Sir Lancelot, francia gúnyolódó
Szente Vajk - Sir Robin, Bunkó
Barát Attila - Patsy
Serbán Attila - Herbert herceg, történész, dalnok, Fred
Barabás Kiss Zoltán - Sir Bedevere
Sasvári Sándor - Sir Nem Szerepel
Németh Gábor - mongol elöljáró I.
Ress Hajnalka - mondog elöljáró II.
Szervét Tibor - Arthur király (bónusz)

A Madách Színház kórusa és zenekara
Kocsák Tibor - karmester, zenei vezető

01. Nyitány
02. Mongol haldöngölős
03. Arthur király dala
04. Szerzetesek kántálása
05. Élek még
06. Élünk még katonarigmus
07. A Tó Úrnője
08. A szóban forgó dal
09. Nékünk jár
10. A Kerekasztal dal
11. Vár a Grál
12. Menekülj
13. Nagyon drága erdő
14. A felhők fölött mindig kék az ég
15. Bátor Sir Robin
16. Magyarok nélkül
17. A díva panasza
18. Hol te vagy?
19. Itt te vagy
20. Úgy hívják Lancelot
21. Egy szál magam
22. A szóban forgó dal - repríz
23. Finálé
24.A felhők fölött mindig kék az ég
Bónusz
25. Egy szál magam