Olyan irodalomtanítási programot képvisel, amely nemcsak irodalomtörténeti ismereteket közvetít, hanem a befogadó diák feltételezett szempontjait (pl életkorra jellemző problémák., humoréhség) is figyelembe veszi; nem csupán lezárt műértelmezések átadására törekszik, hanem az irodalomolvasás, az értelmezés és a kritikus ítéletalkotás k.épességeinek fejlesztésére is. A képességfejlesztés logikája indokolja a kronologikus felépítéstől való eltérést, a tananyag más szempontú, problémacentrikus elrendezését, ami azonban nem jelenti sem a klasszikusok kimaradását az anyagból, sem a történetiség szempontjának kiküszöbölését.

Mit jelentenek a mai ember számára az ősi beavatási szertartások? Mit jelent felnőttnek lenni? Maradhat-e az ember önmaga, miközben szerepeket játszik? Mi a különbség a hétköznapi és a művészi kommunikáció között? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések, témák köré épül a sorozat második kötete.

A kiadvány fő témakörei: Beavatás; A Sziget, mint kísérleti laboratórium; „Itthon vagyok”; Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (Házi olvasmány); A költészet nyelvtana - a nyelvtan költészete; A hétköznapi és a művészi kommunikáció