A ??német romantikus irodalom képviselője ebben az írásban a 20. sz.-i szürrealista irodalom legjobb képviselőit is zavarba ejtő témával lepi meg az olvasót ebben az írásban. A meghökkentő történet azonban sejtetni engedi az író lelkében dúló poklot, a tébollyal küszködő ember szenvedéseit.
A levélregény első darabja Nathanaeltől származik, aki barátjának s egyben mostohatestvérének számol be gyermekkorának nyomasztó látomásairól. Ezzel szeretné magyarázatát adni minapi érthetetlen viselkedésének, amikor is egy barométerárust látszólag indokolatlanul durván lehajított a lépcsőn.
A látomások még gyermekkorában kezdődtek, édesanyja meséje hívta elő őket. A mese a Homokemberről szólt, aki esténként gyermekek arcába homokot szór. Ezt érzik, amikor elálmosodnak, amikor úgy érzik, hogy leragad a szemük. Nathanaelben egyre inkább megnőtt a Homokembertől való szorongás, de egyben a kíváncsiság is. A dajka hátborzongató meséje csak alátámasztotta Nathanael gyanúját: a Homokember nem ártalmatlan, mesebeli lény, hanem a valóságban létező szörny.