01. Bornholm: Valhalla
02. Ovidium: Massacre
03. Eibon: Necromansy
04. Toscrew: Lake Of Fire
05. Kill With Hate: Judgement Of Posterity
06. Overload: Gods Of Thunder Of Wind And Of Rain
07. Constellation: Born For Burning
08. Baskíria: A Fine Day To Die
09. Adversor: Keltsd Fel A Holtakat
10. Legenda: Bond Of Blood
11. Neochrome: Equimanthorn
12. Carcharoth: Reap Of Evil
13. Funebre: Hammerheart

Válogatás egy olyan országtól, amely a kereszténység megszületése előtt már egységes - bár még pogány - nép volt. A szkíták és a hunok leszármazottjairól beszélek, csodaszarvasukról, mely a szarvával előre mutat, a fejével viszont visszanéz a múltba, amelyből táplálkozni kell, amiként a hunok jelképe mutatja. Quorthon ugyanezt a történelmet ápoló világot fogalmazta bele zenéjének pszichés körképébe, amelyen saját intellektusát, zenei tudását, elképzelését Bathory együttesében kamatoztatta, amíg el nem hunyt. Egy óriási tudástárú ember hagyta el a zenei világot, aki tisztába volt a sátáni világ gonoszságával, hiszen rengetek szövegrészben szubjektív módon utalt is rá. Utálta ezt a kártékonyan globalizált, túlzottan liberális világot. Hiánya mindenképpen érzékenyen érinti a rajongókat. Még köztünk kellene, hogy legyen, ki tudja még hány felemelő album várt volna ránk... Ez a válogatás Quorthon Bathory reneszánsz tributjeként is felfogható, mert tökéletesen beépül Quorthon világának vérkeringésébe, melyből kitűnik, hogy az albumon szereplő hazai előadók ideológiai és értékbeli kötöttséggel vállalták a cseppet sem könnyű kihívást. A korongon a kezdés joga a Bornholm-é lett, akik a Valhalla nagyszerű dallamait rögzítették újra. Viszont lényeges változás a hangzás terén lelhető fel leginkább. Talán kisé monumentálisabbra sikeredett az eredetinél. A témák is valamelyest gyorsabbak és erőteljesebbek. De ami a legszembe tűnőbb, az az ének. Az eredeti dalban Quorthon tisztán énekel, míg a Bornholm hörgésre és károgásra módosította. A második dal a Masserce, amit az Ovidium elevenített fel. Az egyszerű black metalos témákat inkább a thrash témákra írták át. A tempó egy kicsit lassabb és ütemesebb lett, de ezt a dallam világ minimális átírásával ellensúlyozta a banda. Sikerült méltó módon eljátszani. Ehhez csak gratuláció férhet hozzá. Az Eibon szintén a régi black metalos korszakból való Necromansy-t játszotta el. Bár a zenekar munkássága nem fogott meg, de ezt a számot jól adják elő. A hangzás erőteljesebb lett, jobban kivehetőek a dallamok. Ami sokat dobott a számon, az a billentyűs aláfestés. Így hallgatva a régi remeket olyan érzése támad az embernek, mintha tényleg az éjszaka közepén halottidézők vennék körbe. A Toscrew következik, hogy megmutassa a Lake Of Fire-t. Sajnos az eredetiben egyik személyes kedvencemnek számító dalt sikerült elrontani. Az ének hörgés és károgásra váltása még nem lenne baj, sőt még élvezhető is lenne. De sajnos ezt a számot hallgatva inkább a frász kerülgetett. A teljesen érthető dalból egy érthetetlen masszát sikerült kihozni. A gitárok úgy hangzanak, mintha össze-vissza lennének hangolva. Következőnek a Kill With Hate[/b] mutatta meg az általuk átértelmezett [b]Judgement of Posterity-t. Ők is az eredeti tiszta éneket hörgésre változtatták. Talán kicsit túlzásba is estek vele. A hangszerek viszont sokkal erőteljesebben szólnak. Ez mindenképp pozitívum. Bár szerintem jobban állt volna nekik egy régebbi szerzemény. A korongon a soron következő dal a Gods of Thunder of Wind and of Rain, amit az Overload tolmácsol nekünk. A dal eredetiben és a feldolgozások között is egyik kedvencem lett. Lényeges különbség, hogy a tempót gyorsabbá és ütősebbé tették. A korongon ez az első dal, amin nem a torz ének dominál. Az egész számot sikerült valami hihetetlenül jól összerakni. A Constellation is egy klasszikus Black Metal darabot, a Born for Burning-et választotta. Különösebb változtatás nem történt a dalban. Csak a hangzás lett modernebb és az énekes hangja természetesen különbözik Quorthon-tól. A Baskíria már a stílusukhoz közelebb álló, bár már inkább Viking Metalba sorolható A Fine Day To Die-t választották ki feldolgozásra. Kíváncsi is voltam, hogy mit hoz ki egy kemény Black Metal banda ebből a számból. Az eredmény meglepett. A dalt szinte teljesen újra értelmezték. Amikor megszólalt szinte letépte az arcom. A témák jóval keményebben szólnak, az ének pedig valóságos pokoli hangulatot áraszt. Az eredeti dalban a Black Metal szorult háttérbe, míg ebben a változatban az került előtérbe. Kegyetlenül ütős számot faragtak az eredeti dallam világ megőrzése mellett. Az Adversor volt az egyik meglepőbb gyöngyszem. Szó szerint tolmácsol. A Keltsd Fel a Holtakat a Raise The Dead magyarra fordítása. Az eredetihez képest lényegesen érthetőbb, attól eltekintve, hogy magyarul szólaltja meg. A dallamok megőrizték az egyszerűségüket, de a lefordítás nagy ötlet volt. Következőleg a Legenda játssza a Bond Of Blood-ot. Az eredetileg Viking Metal számot erősen Industrial, Doom és Black Metal elemekkel bővítették. Az eredeti nem igazán tudta soha megnyerni a tetszésem, de ebben a formában sokkal szívesebben hallgatom. De talán lehetett volna kicsit pergősebb formát adni neki. A Neochrome is inkább az egyszerűbb számok közül válogatott. Az Equimanthorn igazi Black Metal dal volt. Egy kicsit sikerült monumentálisabbra tenni a dalt, de különösebben mást nem igazán tudok kiemelni. A Carcharoth is Black Metalos számot választott ki. A Reap Of Evil az egyszerűsége ellenére a kedvenceim közé sorolom. A feldolgozás is felülmúlta a várakozásaimat. A szám elején azt hittem, egy silány munkát adtak ki, de végül nem kellett csalódnom. Egyedül az ének, ami nem fogott meg túlzottam. Kicsit egy hörgés, károgás és ordítozás masszájára hasonlít. A korongon a legvégére került az a dal, amire majdnem a leginkább kíváncsi voltam. Habár eredetileg Quorthon is csak feldolgozta, előadásmódjában és zenei tudásában tekinthetjük valamennyire a sajátjának is. Ez a Hammerheart, amit a Funebre játszott fel. A munkájukat ismerve már eleve komoly dologra számítottam, de sikerült az is felülmúlniuk. A dalt úgy tudnám jellemezni, hogy pici darabokra szedték, újra írták és összerakták. Az eredeti sokkal rövidebb és inkább szimfonikus zenekar játssza. Az átírt verzió eleve akusztikus gitárral indít, halk dörmögős énekkel, majd erős torzított gitár, kemény hörgés és dobtémával folytatódik. Úgy vélem, hogy a legjobb maradt a legvégére.
Quorthon (Tomas Ace Forsberg): 1966-2004