Elsőéves egyetemista koromban úgy jegyzeteltem az előadásokat, mint a gép: leírtam szinte minden elhangzó szót, válogatás nélkül. Mindennek nemcsak az lett a következménye, hogy megfájdult a fejem és a csuklóm, hanem az is, hogy a visszaolvasásnál alig értettem valamit az előttem hömpölygő betűhalmazból. Ettől kezdve már csak a lényeget jegyeztem: a legfontosabb gondolatokat és adatokat, amelyek lehetőséget nyújtottak arra, hogy a vizsgára készülés során felidézzem az előadásokból mindazt, amire szükségem volt. Úgy érzem, a könyv, amit az Olvasó a kezében tart, ilyen "értelmes jegyzet": gondos szerkesztők nekiültek a Szülők könyve című munkám betűtengerének, és finom sebészi munkával kiemelték, kötetté formálták azokat a fejezeteket, amelyek a legtöbb haszonnal forgathatók a gyermeknevelés szerteágazó napi gondjainak megoldásához. Őszintén remélem: a Szülők kis könyve teljesíti a feladatot, amelyre rendeltetett.