Az 1943-44 fordulóján írt, majd 1971-ben megjelentett monográfia valószínűleg Mályusz Elemér munkái közül a legérdekesebb, a szélesebb olvasóközönség számára is élvezettel olvasható mű. Az Egyházi társadalom a középkori Magyarországon hat évtizeddel elkészülte, és három évtizeddel első kiadása után sem veszített jelentőségéből. A benne foglalt kutatások eredményei a mai napig meghatározóak, a magyar középkorral, egyháztörténettel foglalkozó kutatók, hallgatók számára megkerülhetetlenek.

A szerző a témát megírásának idején újnak számító, a nyugat-európai középkorkutatókéhoz hasonló módszertani megközelítéssel dolgozza fel: több kritikai vizsgálatnak veti alá a középkori magyar egyház történetére vonatkozó latin nyelvű okleveles, elbeszélő és dekretális forrásokat, és ezen módszertani megközelítés segítségével a korszak egyháztörténetét a korabeli magyar állammal és társadalommal összefüggésben szemléli. Mályusz nem csupán a középkori magyar egyház társadalmának egyes rétegeiről értekezik, hanem arra is rávilágít, hogy mindezen társadalmi csoportok hogyan hatottak egymásra, a világi társadalomra, valamint a korabeli államszervezetre.