A József Attila-díjas író novelláskötete afféle jó értelemben vett posztmodern lét-, lélek- és időfilozófia. A szövegek lírai alanya, Hajós a saját tegnap-ma-holnapjában éli és ábrándja (ez itt most ige) végig vagy körbe-körbe, vagy oda és vissza az életét, amely ennyire-amannyira az apjáé, a fiáé és nagyapjáé is. Hajós világában kalandozva az olvasó egyre-másra saját életének áramlásai, partjai és zátonyai, árvaságai, rettegései, örömei, vágyakozásai, csalódásai és reménykedései között jár, hogy Hajóshoz - és az Íróhoz - hasonlóan ő maga is Odüsszeusz. Jó könyvet, értékes irodalmi szöveget olvasni tehát nem veszélytelen - a kalandnak ára is van, de szerencsés esetben semmi mással nem pótolható eredménye is. A kötet előszavát az írótárs Kipke Tamás jegyzi.