A korábban két kötetben kiadott Nagy remények kora (1990) című visszaemlékezések folytatása ez a kötet. A Erdélyből idős korában Magyarországra települt szerző szubjektíven, ám megkérdőjelezhetetlen igazságokkal ír a nagy romániai átalakulások évtizedeiről. Szemtanúként csöndes koronatanúként. Az erdélyi magyarság sorsa a XX. században, s különösen a Ceausescu-éra idején még ma is csak felszínesen ismert a magyarországi közvélemény előtt. Szinte érthetetlen, hogyan váltak színmagyar városok, alig félévszázad alatt, román többségű városokká, míg több mint félévezredes korszakunkban, nemcsak megőrizték magyar jellegüket, hanem a teljes magyarságra kiterjedő kultúrateremtő műhelyek voltak. E kötetből - magánemberi gyengeségeket és diktatórikus túlkapásokat egyként fölelevenítve - kiderülnek a ködösítések fedte valóság összeilleszthető darabjai!