Mark Lanegan, amerikai énekes, dalszerző, költő. Tizenhárom szólóalbumot adott ki, a hozzáértők Tom Waitshez, Leonard Cohenhez és Nick Cave-hez hasonlítják. A kevésbé hozzáértők Jim Morrisonhoz. Az enyhe kifejezés, hogy problémás családból származott, és a megélt traumák már igen korán az alkohol és a kábítószer felé terelték. Lanegan tizenkét éves korától rendszeresen ivott, tizennyolc éves korától pedig keményen drogozott, a kilencvenes évekre pedig hajléktalanná vált. Letartóztatták és egy év börtönbüntetésre ítélték kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt. Drogfüggőségét csak a 2010-es évekre sikerült teljesen leküzdenie.
A magyar közönség többsége a Queens of the Stone Age-ben ismerte meg, pedig már a nyolcvanas évek elejétől a Screaming Trees grunge zenekar énekese volt, majd a kilencvenes években sorra vette fel a szólóalbumait, ahol jobban ki tudott teljesedni. Lanegant később mindenki a korszak egyik legjobb énekeseként ismerte el, a modern crooner stílus egyik ikonjaként. A lemezei egyre jobban fogytak, és egyre kultikusabb sztárrá nőtte ki magát, de ez mit sem segített a mindennapjai poklán.
Az Énekelj visszafelé és könnyezz! című önéletrajza egyszerre őszinte, felkavaró, szomorú és szórakoztató. Tulajdonképpen egy grunge-alapvetés, de a mocskosabb fajtából. A „pokoljárás” kifejezés a közelében sem jár annak, amin Lanegan keresztülment. Szembenéz a démonaival, betekintést enged a magánélete legsötétebb bugyraiba, és olyan legendás zenekarokkal együtt töltött időkről mesél, mint a Nirvana, az Alice in Chains vagy a Soundgarden.
Önéletrajza 2020-ban jelent meg, és a szerző két évvel később meghalt Írországban, feltehetően covidban. Mark Lanegan sorsa - ahogyan jó barátjáé, Kurt Cobainé -, gyerekkora óta kódolva volt, de míg a Nirvana-frontember élete a nagyközönség szeme előtt zajlott, a morózus, tüskés Lanegané nem; ezért is különösen izgalmas olvasmány az önéletrajzi könyve.

Tartalomjegyzék:
Előszó
Prológus
Első fejezet: Egy démon gyerekkora
Második fejezet: Törékeny királyság
Harmadik fejezet: Elcsábítva, átbaszva
Negyedik fejezet: Ha újrakezded, olyan, mintha sosem hagytad volna abba
Ötödik fejezet: Meatloaf
Hatodik fejezet: Apró tüskék
Hetedik fejezet: Kirúgva, visszavéve, meg a félelem ezernyi formában
Nyolcadik fejezet: Király a szerkód
Kilencedik fejezet: Igen, ezek a zsaruk!
Tizedik fejezet: House of Pain
Tizenegyedik fejezet: Vérből és vízből
Tizenkettedik fejezet: Kinyúlva és kimerülve
Tizenharmadik fejezet: Örülj a hülyének
Tizennegyedik fejezet: Nem is rossz, kishaver
Tizenötödik fejezet: Vigyél le a partra
Tizenhatodik fejezet: Jeffrey Lee Pierce
Tizenhetedik fejezet: Maga hívta az éjszakai portást?
Tizennyolcadik fejezet: Ez zseniális, hát nem hallod?
Tizenkilencedik fejezet: Mit nekünk a pénz?
Huszadik fejezet: Az élősködő gyermek
Huszonegyedik fejezet: Sötét napok
Huszonkettedik fejezet: A borzalmak erdejében
Huszonharmadik fejezet: Basszál szamarat!
Huszonnegyedik fejezet: Vissza a tűhöz
Huszonötödik fejezet: Éjszakai buli Jerryvel
Huszonhatodik fejezet: Mad Season
Huszonhetedik fejezet: Miss Ausztrália 1971
Huszonnyolcadik fejezet: Az a kurva törlesztés
Huszonkilencedik fejezet: A lottó
Harmincadik fejezet: A mázlista
Harmincegyedik fejezet: Ez a szerelem?
Harminckettedik fejezet: A családi összejövetel
Harmincharmadik fejezet: Füvet szívtam - HIV-pozitív
Harmincnegyedik fejezet: Aranyat szarért
Harmincötödik fejezet: Egy kövér könnycsepp
Harminchatodik fejezet: A Wu-Tangtől Wayloning
Harminchetedik fejezet: Titkos játszmák a halállal
Harmincnyolcadik fejezet: Viszlát Miamiben, haver!
Harminckilencedik fejezet: Távollét, durvulás
Negyvenedik fejezet: A jéghideg európai vidámpark
Negyvenegyedik fejezet: Vattaláz
Negyvenkettedik fejezet: Az utolsó lépcsőfok
Negyvenharmadik fejezet: Pszichés rohamok, jelenés és újjászületés
Epilógus: Báránybőrbe bújt farkas