Ez az ÍRÁS a hívő számára drága dolgokról szól, Istennel való kapcsolódásainkat, szaknyelven: a szentségeket közelíti. Erről beszél belülről, de másként hangzik kívülről. A tovatűnő gondolatokban talán az a közös, hogy a Jézustól említett elrejtett "kincsek" nyomában járnak, de csak "csendesen". Persze bármely bravúrral is fogalmaz valaki, a lényeghez képest csak mellébeszél. Úgy tűnik, érdek nélkül szeretni, pontosan "kommunikálni" csak a jó halál kegyelmével sikerül, az viszont már nem irodalom. Ott éppenhogy véget ér a szókincs, feleslegessé válik a nyelvtan, félbeszakad a közvetítés. Addig azonban csak tolmácsolunk. Töredékes hitünket lecseréljük egy még törékenyebb rokonértelműségre, következtetünk az okozatból, morzézunk a ködben. Ezek az írások is így születtek, bár remélem, a sorok mögül integet a lényegük. Másként szólít, mint a régi harangszó, de ugyanarra a találkára hív, és közben háromszor is kérdi: "Szeretsz-e?". E sorokkal próbáltam mindannyiunk nevében válaszolni: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek."

Könyvesbolt felszámolásból hátramaradt polckopott kiadvány.