1944. ?december 27-én késő este nyilas fegyveresek egy nagyobb csoportot hajtanak az Üllői út felől a Duna irányába. Megállt az élet a félelembe bénult fővárosban. - Fogynak az utcák, rohannak a kiszámított percek. Vad szél cibálja a foglyok sebtében fölkapott kabátját, kendőjét. Az utolsó sorban egy szemüveges, rövid hajú nő menetel. El-elkapja a megtántorodókat, lehajtott fejjel odasúg valamit a mellette zihálva zokogó fiatal lánynak. A mellékutcák sorából egy váratlan kanyarral kiérnek a Duna rakpartjára. A nyilasok ordító parancsokkal egy sorba állítják őket. A segélykérő kiáltások fegyverropogásba fúlnak. Az alacsony termetű nőnek még van annyi ideje, hogy letérdeljen, és széles mozdulattal keresztet vessen, mielőtt leteríti a golyó. Aztán élettelenül ő is a többiek mellé hanyatlik. Ki volt Salkaházi Sára, ez az ízig-vérig XX. századi nő, aki szerzetesként és íróként vértanú haláláig a szegények, elesettek, bajbajutottak sorsának enyhítését élte hivatásaként? A könyv lapjain megrendítő történet bontakozik ki előttünk, melynek főszereplőjét 2006-tól - az egyház hivatalos döntése nyomán - az üdvözültek sorában, boldogként tisztelhetik a magyar katolikusok.