Seregély István érsek úr nagyböjti elmélkedéseinek gyűjteményét egy gazdag lelkipásztori múlt esszenciájaként nyújtjuk át az olvasónak. Többnyire rövid, gondolatébresztő írások ezek, melyek társunkká szegődve naponta lelki táplálékunkká válhatnak. Az elmélkedések külön kiemelhető erénye, hogy nem elvont, nem filozófiai síkon világítják meg az egyházi év szent időszakainak tanítását, hanem korunk nyelvén, a nagy többséghez szólva.

Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és azt akarja, hogy olyan legyen, mint ő.
Sajnos, az ember végessége, a gonosz lélek ármánya és az áteredő bűn öröksége miatt Isten akarata elleni lázadásaink messze eltávolítanak eszményünktől, Jézus Krisztustól.
Isten emberszeretete azonban abban mutatkozott meg irántunk, hogy egyszülött Fiát nem csak Eszményként, de Megváltóként küldte a világba. Azóta Jézus Krisztus keresztje az esendő ember üdvösségének egyetlen reménye.
A megváltás titkának minden esztendőben áldott ideje a nagyböjt. Kiemelten az, a Jézus Krisztus megváltó halálát ünneplő nagyhét. Isten fiának értünk ontott vére árán megnyílt számunkra Isten minden bűnünket megbocsátó, kimeríthetetlen forrása.
Nem meglepő, hogy Isten irgalmának hirdetése az Egyház pásztorainak legfőbb föladata. Ennek próbáltam eleget tenni mindig, immár hosszú lelkipásztori szolgálatom során, és ennek az igehirdető szolgálatnak anyagából állítottuk össze a jelen kötetet.

Seregély István

Könyvesbolt felszámolásból hátramaradt polckopott kiadvány.