A keresztény tanítás kezdettől fogva felhasználta az emberi gondolkodás készségét és eredményét, vagyis a bölcseletet, a filozófiát. Segítségével kereste a kinyilatkoztatás mélyebb megértését, egyben a filozófia művelésével szolgálta a gondolkodás és a kultúra mélyítését.
    Korunkban olyan irányzatok is megjelentek, melyek ugyan filozófiának nevezik magukat, de nem a fegyelmezett gondolkodás rendszerbe épített művei, így megzavarhatják a keresztény tanítás hiteles megértését. Talán épp ezért foglal el olyan előkelő helyet a mai magyar filozófiai gondolkodásban Bolberitz Pál munkássága; előadásaival, könyveivel, publikációival immár negyedszázada azt a keresztény szellemiséget szolgálja, amelyre az új évezredben is nagy szükségünk van.
    A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanárai és a tudományág jeles képviselői e kötettel tisztelegnek a 60 éves Bolberitz Pál előtt.

Bolberitz Pál 1941. szeptember 15-én született Budapesten. 1966. június 19-én szentelik pappá Esztergomban.
1969-ben teológiai doktorátust szerez a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián dogmatikai tárgykörből. 1974-76-ban a Római Pápai Gergely Egyetem Filozófiai Karán szaklicenciátust szerez a filozófiai tudományokból, „elméleti filozófia” specializációval.
1976-78 között teológia- és filozófiatanár az Esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolán. 1978. szept. 14-én kinevezést nyer a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián megüresedett 1. sz. Filozófia Tanszékre mint nyilvános rendkívüli tanár. 1983-ban a római Katolikus Nevelésügyi Kongregáció bíboros prefektusától megkapja nyilvános rendes tanári kinevezését.
    Tagja a Nemzetközi Cusanus Társaságnak és a Német Nyelvterület Katolikus Filozófia Professzorai Szövetségének. Kiadója a Hans Urs von Balthasar alapította Communio nemzetközi katolikus teológiai folyóirat magyar változatának. A Magyar Kolping Szövetség egyházi elnöke és a Szövetség Kolping című újságjának főszerkesztője.
    1994. március 15-én megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend Közép (parancsnoki) keresztjét. 2000-ben Fraknói Vilmos-díjjal, 2002-ben Széchenyi-díjjal ismerik el munkásságát. 2001-től apostoli protonotárius, és mint konventkáplán, a Szuverén Máltai Lovagrend tagja. 2002-től a Szent István Akadémia elnöke.