Egy 19. századi színdarabot, az 1863. évi drámapályázaton is megdicsért pályaművet, a József császárt olvashatja az érdeklődő irodalombarát ebben a kötetben. A II. Józsefről szóló ötfelvonásos tragédia mind ez ideig az Akadémia kéziratában hevert, s úgy véljük, 140 éves tetszhalotti állapotából két ok miatt is fel kellett támasztanunk.
Az első, a fontosabb ok maga a dráma értéke: a József császár, (véleményünk szerint) remek(mű), a 19. századi magyar dráma kiemelkedő alkotása. Talán merész minősítés, de helye szerintünk ott van közvetlenül a Bánk bán mögött, Madách Mózesének és Teleki Kegyencének társaságában. Akárki is legyen a pályázati mű ismeretlen szerzője, ez a tragédia mindenképpen megérdemli, hogy a művelt olvasóközönség szélesebb rétegei is megismerkedhessenek vele.
A második ok is igen fontos, ha olyannyira nem is egyértelmű és pozitív, mint az első. Ez egy makacs titok megfejtésének kísérlete - azaz: ki írta a drámát, a pályázat eredményének kihirdetése után a szerzők nevét tartalmazó borítékokat felfaló lángok kinek a nevét semmisítették meg a József császárhoz tartozó jeligés borítékban? Az ismeretlen szerzőről az eredményhirdetés után a hírlapokban megindultak a találgatások. Többször is Madách Imre neve merült fel, a bírálatban közölt idézetek és Az ember tragédiája nyelvi, stiláris hasonlósága szembetűnő volt. Később egy lap Szász Károly nevét is felvetette.
A kérdések itt nyitottak maradnak. Akit a válaszok (érvek és ellenérvek, bizonyított tények és hipotézisek) is érdekelnek, kérem olvassa el a dráma sajtó alá rendezőjének, Bene Kálmánnak tanulmányát is, amely a dráma szövege után található.