„Az elmúlt évek, évtizedek során nagyon sok szülőt láttam bosszankodni (és szégyenkezni) amiatt, hogy három-négy éves gyermeke „önző” vagy „irigy”. A három-hat esztendős gyermek azonban nem önző és nem is irigy, csupán énközpontú „egocentrikus” lény, aki nincs tisztában azzal, hogy ami számára jó, kellemes, örömteli, az a másiknak rossz, kellemetlen, fájdalmas lehet.”
RANSCHBURG JENŐ

Egy alkalommal megkérdeztem Ranschburg Jenőtől, hogy mi a „jó” gyermeknevelés titka. Válasza ma is meghatározó intelem számomra:
„A gyermeket nem nevelni kell, hanem érteni. És az is nagyon fontos, hogy a szülő legalább legyen hiteles...”

Gyermekeink a születés pillanatától - ki tudja, pontosan meddig - óvó kezeink között cseperednek. Miközben mindannyian a legjobbat akarjuk, mégis oly sokszor elbizonytalanodunk:
„Hogyan neveljem a gyermekemet?”
„Teljesen tanácstalan vagyok, normális ez így...?”
„Miért csinálja...?”
„Nem vagyok jó szülő...?”

Ranschburg Jenő évtizedek óta aktuális munkái segítenek bennünket, hogy megérthessük gyermekeinket, hogy eligazodhassunk kétségeink között.

Sorozatunk most új köntösben, új szempontok szerint elrendezve adja kezünkbe Ranschburg Jenő tanulmányait. Első kötetünk a kisgyermekkor „viszontagságait” mutatja be, az önálló személyiség, az „én” megszületését és fejlődését írja le attól a pillanattól kezdve, hogy a gyermek a tükörben felismeri és megnevezi önmagát.