Előszó:
Részlet a könyvből:

…egyszer volt, hol is volt, volt egyszer egy Kisfiú. Szépséges szépen, Szülőatyja képmásként született, réges régen, még mielőtt a hajnalcsillag fölragyogott volna. Lelke tüzes örömmel lobogott, szelíden izzott, éltető meleget sugárzott. Ő volt az egyszülött, a szeretett Fiú.
Az időtlenség méhében szunnyadó Mindenség simult léptei alá, ebben játszogatott Szülőatyja színe előtt. Atomokat és galaxisokat rajzolt a Semmibe, sziporkázó csillagokkal pettyezte be a nyújtózkodó Űrt.

Életem egyetlen ihletett pillanatában, egy ültő helyemben vetettem papírra ezt a titokzatos történetet. Főszereplője a csillagos végtelenségből a Földünkre született Szeretett Fiú. Új otthonában körüljárva Szív-szakasztó tettet vitt végbe, de nyomában vidámságra kelt a kerek Föld apraja-nagyja. Az Egyszülött Fiú nem is akart többé innen elmenni. Örömmel volt az emberek fiai és lányai között. Így esett, hogy időtlen kalandozásai során egyszer játszópajtásra, egy szemétdombról fölszedett, ócska Rongybabára akadt. Gondolt egyet, kezén fogta, s úttalan-utakon elindult vele valahová, a magasságok felé...
Egy hegytetőre jutva, Abilai Teréz tervrajza szerint építették föl ezeregy lakásos várkastélyukat. A nagy Hegy meredek ösvényét, a sötét éjszaka barlangjait viszont Keresztes János térképe szerint rótták. A Szeretett Fiú és Rongybaba gyönyörűségére, az egész teremtett világ őket szolgálta, részt vett a játékban, velük örvendezett.
Kéz a kézben most is együtt járnak? Ugyan hová tartanak? - TITOK

Könyvesbolt felszámolásból hátramaradt polckopott kiadvány.