Beszélgetés tíz kiemelkedő jelentőségű magyartanárral.

Manapság, a nemzetközi tanulói tudásszintmérő program (PISA) lesújtó eredmények idején, egyesek a magyartanítás válságáról beszélnek. Persze nehéz megítélni, hogy a szövegértés terén mutatott gyenge teljesítményért ki vagy mi a felelős. Valóban nem tudnak olvasni a magyar diákok, vagy inkább csak nem akarnak? Ki tudja, talán el sem olvasták a feladatot. Akárhogy is legyen, a végeredmény egy kezelést sürgető tünet. Nem haszontalan dolog tehát, ha nagy tapasztalatú tanárok mondják el gondolataikat a tanítás és az élet fontos kérdéseiről, gyakorló, illetve leendő magyartanárok és a nagyközönség okulására egyaránt, miként tették azt a jelen kötet interjúalanyai 2003 tavaszán az ELTE Alkalmazott Irodalomtudományi Szakcsoportja és a Fővárosi Pedagógiai Intézet által közösen meghirdetett szakmódszertani szemináriumokon. A tíz interjúalany Egedy Mária, Kulcsár Adorján, Zsuffa Zoltánné, Mohácsy Károly, Orosz László, Madocsai László, Jobbágyné András Katalin, Márton János, Jelenits István és Honti Mária ismert tankönyvírók, köztiszteletben álló személyiségek, akik tegyük hozzá a sokat kárhoztatott régi, ún. poroszos iskolarendszerben sajátították el a betűvetés tudományát. Az oral history ezen dokumentumainak tanulságait az összeállító Gordon Győri János vonja le Magyartanítás a huszadik század második felében című tanulmányában. A kötet végén megtalálható az interjúalanyok rövid életrajza.

Tartalomjegyzék:
Előszó
Egedy Mária
Kulcsár Adorján
Zsuffa Zoltánné
Mohácsy Károly
Orosz László
Madocsai László
Jobbágyné András Katalin
Márton János
Jelenits István
Honti Mária
Magyartanítás a huszadik század második felében
Pályaképek

Könyvesbolt felszámolásból hátramaradt polckopott kiadvány. A kiadvány borítója karcos, sarkai kopottak.