"Az emlékező ülésen a szónokokat hallgatva egyszerre csak rádöbbentem (és ennek a hangulatnak szeretnék most itt írásos nyomot hagyni), hogy a hetvenes évek OPI-jában egy emelet választotta el a két értékelési paradigma központjait és művelőit. Az első emeleten Majzik Lászlóné körül a humanista paradigma, följebb a második emeleten Kiss Árpád körül a pozitivista paradigma elkötelezettjei dolgoztak - egymás munkájára nem sokat figyelve. Micsoda bősége ez az innovációnak, az új és hatékonyabb iránti érdeklődésnek, ugyanakkor az erők összefogásának, a kooperációnak a totális hiánya! Ma legfeljebb azzal a tudással vagyunk gazdagabbak, hogy nincs többé éles határ a mennyiségi (scientific) és minőségi, humanisztikus kutatási irány között. És ha lenne OPI, és lennének emeletek, talán jobb lenne köztük az együttműködés. Hiszen ez nem embereken múlik - vigasztalom magam -, hanem a kor meghatározó eszméin, bármilyenek legyenek is azok." (Báthory Zoltán)